Közép- és Kelet-Európai Református Presbiteriánus Egyház

Ki ne élte volna bele már magát Dávid történeteibe? Az óriással küzdő harcos, a királyának magát alávető szolga, az Istennek engedelmes hívő, a fia elől menekülő és szolgája által szidalmazott király – mindezek a történetek Dávidról szólnak, és háromezer év elteltével is megmozgatnak bennünket.

Dávid az Ószövetség egyik legfontosabb személye. Életének történéseit két és fél könyvben tárja elénk a Szentírás. Azonban nemcsak az életéről tudunk sokat, hanem az Ő bensőjéről, lelki harcairól és vívódásairól is. A Zsoltárok könyve – amelyben Dávid hetvenhárom zsoltárt írt – Dávid naplóját, legbensőbb küzdelmeit tárja nagy nyíltsággal elénk. Isten megengedte, hogy többet tudjunk róla, mint bármely másik ószövetségi vagy újszövetségi szentről.

Egy valakit kivéve. Aki úgy szorítja háttérbe Dávid alakját, mint a sötétben világító gyertyát a felkelő és kibontakozó nap fénye. Lehet, hogy Dávid az Ószövetség egyik legfontosabb alakja, azonban Jézus Krisztus bizonyosan az egész Biblia legfontosabb alakja. Ő az ordító oroszlánt legyőző Bárány, magát Pilátusnak és Kajafásnak alávető Úr, Ő a mindig engedelmes szenvedő Szolga, a földön üldözött és szidalmazott Király. Dávid élete annyiban hasznos és értelmes, hogy újra és újra minket az igazi Királyhoz, Jézus Krisztushoz irányít.

Miért írom ezeket? Azért, mert bár a Keskeny Út mostani száma Dávidról szól, sosem szabad elfelejtenünk, hogy az ő életét is csak Jézus Krisztus fényében értelmezhetjük. Számunkra nem Dávid a (fő) példakép, hanem Krisztus. Éppen ezért, miközben e számunk újságcikkein keresztül Dávid életét tanulmányozzuk, mindig kérdezzük magunktól, hogy Dávid élete és tettei hogyan (és hogyan nem) mutatnak Krisztusra? Hogyan segítenek minket abban, hogy a teremtő és megváltó Urunk hűbb szolgái legyünk?

Életünk e fő céljában szeretnénk segíteni jelen számunk több cikkével is. Legyen szó a harag kezeléséről, a bálványainkkal való harcról, az imádságról, az intésről vagy annak fogadásáról – mindezen küzdelmeknek a célja, hogy egyre hasonlóbbakká formálódjunk Krisztushoz, a tökéletesen Isten szíve szerinti férfihoz.