Közép- és Kelet-Európai Református Presbiteriánus Egyház

A címben megfogalmazott kérdésre nem lehet igennel vagy nemmel válaszolni. Az egyedüllét lehet áldás és átok is, attól függően, hogyan éljük meg – ahogy ez sok más dologra vonatkozóan is igaz.

Mit mond erről a Szentírás? Egyrészt azt, hogy a házasság isteni ajándék, másrészt viszont azt, hogy az egyedülállóság is isteni ajándék (1Kor 1,7). Hogy lehetséges ez? Ha a házasság az egyedüllét orvoslására adatott, érthető, ha a házasságot ajándéknak tekintjük. Ha viszont az egyedüllét orvoslásra szorult, hogyan lehet mégis isteni ajándéknak tartani?

Úgy gondolom, szükséges tisztáznunk egy dolgot. Az az egyedüllét, amelyet Ádám Éva megteremtése előtt megélt, nem hasonlítható ahhoz az egyedülléthez, amit ma bárki megtapasztal. Képzeld el azt a helyzetet! Bemész a házba, nincs senki. Kimész az utcára, nincs senki. Bemész a központba, nincs senki. Átmész a következő településre, ott sem találsz senkit. Átjárod az országot, nincs senki. Bejárod Európát, nincs senki. Bejárod a Földet, és nincs senki.

Ádám egyedül volt. Úgy, ahogyan senki őutána. Istennel még töretlen volt a kapcsolata, emberi kapcsolata azonban nem volt. Nem volt senki, akivel örömét megoszthatta volna (bánata akkor még nem lévén, ha csak az nem, hogy egyedül volt). Erre az állapotra mondta Isten, hogy nem jó az embernek egyedül lenni, és megteremtette Évát. Azóta nincs egyedül az ember, a szó abszolút értelmében.

Tudom, ezzel még nem vigasztaltam meg egyedülálló testvéreimet. Remélem, hogy ezt megteszik azok a cikkek, amelyeket a jelenlegi számban olvashatnak. Az viszont biztos, hogy a Szentírás az egyedüllétet is Istentől kapott ajándéknak mondja. Köszönöm szépen az ilyen ajándékot, gondolhatják néhányan.

Ezzel kapcsolatosan azonban eszünkbe juthat az, amit Jakab apostol ír, miszerint „minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosság Atyjától száll alá” (Jak 1,17). Érdemes volna tehát jobban szemügyre venni ezt az ajándékot, hátha felfedezünk benne valami érdekeset, valamit, ami miatt mégiscsak lehetne szeretni, és hogy ne átok, hanem inkább áldás legyen mindazok életére, akik ebben a helyzetben vannak.

Ezekkel a gondolatokkal bocsátjuk útjára a Keskeny út számát, és kívánjuk, hogy váljon áldására egyedülállóknak és nem egyedülállóknak egyaránt.