Közép- és Kelet-Európai Református Presbiteriánus Egyház

Kiégés? Az meg mi?

Vannak olyan kifejezések, amelyeket gyerekkorunkban soha nem hallottunk, és nagyapáink nem értenék, ha ezekkel találkoznának. De az is lehet, hogy némelyiket mi sem értjük. Ilyen kifejezés lehet például a kiégés, amely a mai világunkban egyre gyakrabban használatos.

Ha beírod a Google-ba a kiégés szót, rájössz, hogy a kiégési tünetcsoportnak külön, és egyre inkább terebélyesedő szakirodalma van. A kiégési szindróma kapcsán először is megismerkedhetsz annak tudományos meghatározásával: hosszútávú fokozott érzelmi túlterheltség következtében létrejövő fizikiai-érzelmi-mentális kimerülés. Olvashatsz ennek az állapotnak a tüneteiről, mint megfelelési-bizonyítási kényszer, a lelki-testi szükségletek elhanyagolása, közömbösség, fásultság, belső üresség érzése, reménytelenség, a végső kiszállás vágya stb. A szakemberek továbbá megnevezik a kiégés lehetséges okait: stressz, extra igénybevétel, megerősítő visszajelzés elmaradása, elismerés hiánya, irreális elvárások stb. A szakirodalom felsorolja a kiégés fázisait is: túlzott lelkesedés, szembesülés a valósággal, kiábrándulás, frusztráció, fásultság. A témával foglalkozók természetesen leginkább a kiégés kezelésében, de még inkább annak esetleges megelőzésében érdekeltek, és ehhez is van egy-két szavuk, amiket most – hely hiánya miatt – nem idézek.

Hogyan érint mindez minket, keresztyéneket? Nos, szeretnénk azt hinni magunkról, hogy mi amolyan különleges emberek vagyunk, akiket a kor különféle „betegségei” elkerülnek. Szeretnénk azt hinni, hogy mi mindent kibírunk, és talán tényleg úgy is gondoljuk, hogy egy jó keresztyénnek nem lehetnek olyan problémái, mint depresszió, céltalanság, motiválatlanság, kiábrándultság, fásultság stb. Ha netán mégis úgy tűnik, hogy tévedtünk, nem merjük felvállalni, mert az elég kellemetlen lenne, magyarán nem merünk, talán nem akarunk időnként szembenézni a valósággal. A struccpolitika azonban semmiképpen nem megoldás. A megoldás az, amit a Szentírásban találunk, és amit reménység szerint a jelenlegi szám cikkeiben olvashatunk.

Elöljáróban csak annyit szeretnék mondani, hogy ha nem tévedek, a kiégés, a kimerültség, a lendület és a motiváció elvesztésének fő oka nem annyira a mit, de még nem is a mennyit (noha a túlterheltség is okozhat kimerültséget – lásd Jetró Mózesnek adott tanácsát), hanem sokkal inkább a miért, hogyan és milyen erőből kérdések megválaszolásában keresendő. A legszentebb dolgot is lehet rossz motivációból és saját erőforrásból végezni, legalábbis egy darabig. Azonban ahogyan az autó megáll, amikor elfogy az üzemanyag, úgy mi is megállunk, kiégünk, amikor elfogy az erő és a motiváció. A megoldás tehát a jó motiváció és a „mindenre van erőm a Krisztusban” alapelv gyakorlati megélése, vagyis a Krisztus erejéből és szeretetéből való élés. Bárcsak megtanulnánk alkalmazni ezt az alapelvet a mindennapokban, és bárcsak e jelenlegi szám is segítséget nyújtana ebben!