Közép- és Kelet-Európai Református Presbiteriánus Egyház

„...a lankadt kezeket és megroggyant térdeket egyenesítsétek ki...”

Újraindítás – ismét szembe jön ez a szó. Nem szeretem, mert olyan modern. Felkapott, népszerű kifejezéssé vált. Pszichológusok, terapeuták, motivációs trénerek, internetes bloggerek, New Age-guruk használják nagy előszeretettel. A magamfajta egyszerű családból származó személy – édesapám sofőrként dolgozott – az újraindítás szót hallva az autó vagy motorbicikli motorjának az újraindítására gondol inkább. A motorbiciklit – amikor még nem volt elektromos indítómotor – berúgták. Ha megállt, újra be kellett rúgni. Ma úgy mondanánk: újraindítani.

Bár a kifejezés mai használatában modern és ebből fakadóan népszerű, ennek ellenére maga a gondolat mégis régi. A Zsidókhoz írt levél szerzője erre bátorítja az olvasóit: „Azért a lankadt kezeket és megroggyant térdeket egyenesítsétek ki, és lábatok az egyenes úton járjon, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon” (Zsid. 12:12–23).

Az újraindítás nem új dolog, nem most találták fel. Az Ige a cselekvésnek két irányát határozza meg. Saját magunknak kell a kezeinket és lábainkat kiegyenesítenünk – mert azok nem egyenesek, vagy nem eléggé egyenesek –, de mindez azt is kell jelentse, hogy mások érdekét is szem előtt tartjuk. Ez a célunk az újságunkkal is, hogy újrainduljunk, s hogy mások is újraindulhassanak, mások se hajoljanak el, „hanem inkább meggyógyuljanak”. Együtt kell indulnunk.

Ajánljuk ezt az újságot mind azoknak, akik látják a szükségét az újraindításnak, és még erőteljesebben ajánljuk mindazoknak, akik még nem látják szükségét, de talán az újságot olvasva rádöbbennek, hogy igenis van értelme.